INSPIRATION MIX: deadhead (avagy ilyen a könyv fúziós 125 BPM-en) - DAMAGE REPORT: A KÖNYV

DAMAGE REPORT: A KÖNYV

Icon

Hogyan képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette?

INSPIRATION MIX: deadhead (avagy ilyen a könyv fúziós 125 BPM-en)

Szavak helyett ötletekkel szeretek festeni, azok meg jó esetben több érzékszervre hatnak, pislogsz kettőt, aztán már soha többé nem tudsz szinesztézia nélkül beszélni (és ez még a jobbik állapotok közé tartozik). Elküldtem egy Marinetti Futurista kiáltványából gyártott stílusgyakorlatot válogatott zenetudoroknak, hogy fordítsák le a könyv mondanivalóját és hangulatát levegőre, rezgésre és ütemre.

A második mix a MONO8/Space Inhalerz egyik főhorgonyától, Deadheadtől érkezett (ő vigyorog fent), aki nem csupán zenében, hanem szavakban is jól fest, és ha még nem kezdted volna el hallgatni, akkor hadd mesélje el ő, hogy a kanagavai nagy ház melyik ajtaján ment be és hány ablakot tört be belülről.


A nagy ház Kanagavánál

“Evolúciós pezsgőtabletta lett a mai zene kultúrából, olyan, mint az algák, a H1N1, a kékfoltos zebrasügér meg az afrodiziákum stacken huszonnégyórázó kezdő swinger: rengeteget kúr és legalább annyira gyorsan mutálódik.” – ezzel a mondattal kezdte Damage a tizenhatodik fejezetet. Zeneileg minden mindennek a mindene, és már csak hétféle taggel tudjuk behatárolni, mit hallgatunk tulajdonképpen, mert kanos tizenévesek módjára dörgölik a producerek egymásnak a stílusjegyeket. Viszont a másik oldalról nézve, ha nem tudok kielégítően felelni a “milyen zenét játszol” kérdésre, akkor az rögtön a “nemismerem, nemszeretem” kategóriába kerül… és ezzel együtt én is. A heresimogató meg, mint kiderült, nem jó válasz.

Ha számonként definiálnom kellene, hogy pontosan mit hallunk, mert egy szadista szubkultúrakutató akkumulátort kötött a kiskutyámra, inkább azt kérném, engem lőjjön le. Állítólag house, de abban nem ilyen a basszus. Négynegyed, de mit keres rajta egy amen break és amúgy meg miért tűnik dubnak? Egyáltalán ez négynegyed?! Akkor ütemes huppogás helyett miért hangzik úgy, mintha valaki leejtett volna a tizedikről egy zsák medicinlabdát? Hm, ez most hip-hop. Hú, már acid! Igen, ezt most csinálták, tudom, néha olyan, mintha húsz évvel ezelőtti lenne. 1992 már húsz éve volt. Azt mondod bass music?!

Mostanában a trendek a középtartomány felé húznak. A dubstep pattanásos unokaöccse, a brostep az új metál, ahol a szubokat elküldték pihenni, hogy vinnyogó wobblereket tegyenek a helyükre, amik laptop speakerekből kibújva metszik le a fejeket. Ez a mix viszont onnan jön, ahol a basszusok nyaralnak. Nyaralnak és kúrnak vidáman, hogy pontos legyek, egy furcsa, belterjes aurát építve szinusz hullámokból maguk köré, ahol mindenben van valami közös, de mégsem. Úgyhogy továbbra sem tudom, minek kell ezt nevezni. 125 bpm-en szeretlek titeket. boci – a mono8 egyetlen női tagja – szerint ez a fajta basszus-zene heresimogató. Ám legyen.

Category: tiküldtétek

Tagged: , , , , , , , ,

Leave a Reply

A könyvről


A DAMAGE REPORT a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk.

Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

A DAMAGE REPORT 2012 áprilisában jelent meg a MangaFan Kiadó gondozásában.

A szerzőről


Bari Máriusz (Damage) újságíró, blogger, kulturális interrupt, koffeint alakít át bármivé, azt meg még több koffeinné. Volt már forgatókönyvíró, sajtótájékoztatókról menekülő, tudományos rovatba szorult újságíró, alapított közösségi oldalt alternatív fiataloknak, majd gyártott magazint azoknak, akiknek az alternatív már nem volt elég, fertőzött főiskolai agyakat közösségi médiával, korábban rádiós, szövegíró, partiszervező és DJ.

Saját bevallása szerint: Kiolthatatlan szerelem a furcsaságok, ázsiai konyha, popkultúra, energiaitalok, kávé, pupillapornó és Japán iránt. Bármi jöhet, ha mérhető a Scoville-skálán. Vagy van frekvenciája.