Posts tagged "zene" - DAMAGE REPORT: A KÖNYV

DAMAGE REPORT: A KÖNYV

Icon

Hogyan képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette?

THISWEEK: recenzió, nyereményjáték, dismay playlist

Fringe-évadzáró és első kávé utáni hunyorgó összefoglaló: a háttérmunkálatokból előretoltunk pár dolgot: vasárnap délig tart a moly.hu nyereményjátéka, csütörtökön megejtettük (hehe) a Trillianes dedikálást és elkezdtek jönni a recenziók is: a Hármas Könyvelés podcast mellett péntek este csúszott be dismaytől is egy, amit az itbusiness.hu-ra írt (a képen ő), ehhez meg küldött egy playlistet is, mert ő is zene mellett origamizza ki a jobb agyféltekéből a napi kiadandót, úgyhogy kellemes pár órát még, amíg nem csap be Budapestre a vihar, küldjük nektek ezeket.

SOL INVICTUS – Media
DEATH IN JUNE – Rose Clouds of Holocaust
CLOCK DVA – Sound Mirror
THE DAMAGE MANUAL – Sunset Gun
KILLING JOKE – Hosannas from the Basements of Hell
MINISTRY – 99 Percenters
PRONG – Rude Awakening
TAGC – Iso Erotic Calibration
NOHNO feat. TOSHINORI KONDO – Wound
PARSEC7 – Repulsion
NOHNO – Bedtime Stories

AJÁNLÓ: öt ambient album könyvíráshoz (ezekre született a Damage Report)

Öt album, ami észrevétlenül becsúszott a lapok közé, avagy mire lehet könyvet írni. Nyilván nem dalszövegesre, berakod a punkot, megrázod magad kétszer és csak utána tűnik fel, hogy leírtad nyolcezerszer azt, hogy FUCK (egyetlen szakdolgozóm se használta ki a trükköt), berakod a gótot, aztán két óra múlva öt kiló desifrírozott pókhálóval meg a Holló öt folytatásával vagy gazdagabb, berakod a Summer of ’69-t, snitt. Ambient kell, nincs mese, azt is ötvenmillióféleképpen definiálják, ráadásul az alábbi öt album sem vegytiszta. De legalább hallgatnak bennük, aztán valaki meg-megnyomja a dallam billentyűt, gyengéden.
Tovább, jobb, hangosabb »

INSPIRATION TRACK: Television by karolyi

Szavak helyett ötletekkel szeretek festeni, azok meg jó esetben több érzékszervre hatnak, pislogsz kettőt, aztán már soha többé nem tudsz szinesztézia nélkül beszélni (és ez még a jobbik állapotok közé tartozik). Elküldtem egy Marinetti Futurista kiáltványából gyártott stílusgyakorlatot válogatott zenetudoroknak, hogy fordítsák le a könyv mondanivalóját és hangulatát levegőre, rezgésre és ütemre.

“A televízió számtalan negatív hatásáról tudunk: elbutítja, ignoránssá és gonosszá, túl magas elvárásokkal telivé teszi a társadalmat. Hol marad a másik elfogadása, a tolerancia, és a gondolkodás?

A könyv a mai korról szól, aminek ez (sajnos) szerves része. Ezzel a sötét zenével próbáltam az érzést megjeleníteni.

Őszintén szólva az elkészítése engem is megterhelt.”

Mix helyett külön számmal, Todd Alcott Television c. versére hegesztett sötét, arcbaharapós dubsteppel reagált a felkérésre karolyi. Aki még emlékszik a szomorú véget ért Pacebreaker rádióra, emlékezhet arra a meglepően minőségi és fülbemászó repertoárra, ami miatt egész sokan a subwoofer elé tudott ragadtunk esténként, én akkor szerettem meg újra a breakbeatet karolyi mixei miatt, kíváncsi is voltam, hogy mit fog kezdeni egy ilyen szöveggel és mivé formálja át. Ahogy érzem, mindketten csillogó szemmel, meglepve és elégedetten nézzük a végeredményt. (Javaslok tőle többet: soundcloud itt!)

INSPIRATION MIX: deadhead (avagy ilyen a könyv fúziós 125 BPM-en)

Szavak helyett ötletekkel szeretek festeni, azok meg jó esetben több érzékszervre hatnak, pislogsz kettőt, aztán már soha többé nem tudsz szinesztézia nélkül beszélni (és ez még a jobbik állapotok közé tartozik). Elküldtem egy Marinetti Futurista kiáltványából gyártott stílusgyakorlatot válogatott zenetudoroknak, hogy fordítsák le a könyv mondanivalóját és hangulatát levegőre, rezgésre és ütemre.

A második mix a MONO8/Space Inhalerz egyik főhorgonyától, Deadheadtől érkezett (ő vigyorog fent), aki nem csupán zenében, hanem szavakban is jól fest, és ha még nem kezdted volna el hallgatni, akkor hadd mesélje el ő, hogy a kanagavai nagy ház melyik ajtaján ment be és hány ablakot tört be belülről.


A nagy ház Kanagavánál

“Evolúciós pezsgőtabletta lett a mai zene kultúrából, olyan, mint az algák, a H1N1, a kékfoltos zebrasügér meg az afrodiziákum stacken huszonnégyórázó kezdő swinger: rengeteget kúr és legalább annyira gyorsan mutálódik.” – ezzel a mondattal kezdte Damage a tizenhatodik fejezetet. Zeneileg minden mindennek a mindene, és már csak hétféle taggel tudjuk behatárolni, mit hallgatunk tulajdonképpen, mert kanos tizenévesek módjára dörgölik a producerek egymásnak a stílusjegyeket. Viszont a másik oldalról nézve, ha nem tudok kielégítően felelni a “milyen zenét játszol” kérdésre, akkor az rögtön a “nemismerem, nemszeretem” kategóriába kerül… és ezzel együtt én is. A heresimogató meg, mint kiderült, nem jó válasz.

Ha számonként definiálnom kellene, hogy pontosan mit hallunk, mert egy szadista szubkultúrakutató akkumulátort kötött a kiskutyámra, inkább azt kérném, engem lőjjön le. Állítólag house, de abban nem ilyen a basszus. Négynegyed, de mit keres rajta egy amen break és amúgy meg miért tűnik dubnak? Egyáltalán ez négynegyed?! Akkor ütemes huppogás helyett miért hangzik úgy, mintha valaki leejtett volna a tizedikről egy zsák medicinlabdát? Hm, ez most hip-hop. Hú, már acid! Igen, ezt most csinálták, tudom, néha olyan, mintha húsz évvel ezelőtti lenne. 1992 már húsz éve volt. Azt mondod bass music?!

Mostanában a trendek a középtartomány felé húznak. A dubstep pattanásos unokaöccse, a brostep az új metál, ahol a szubokat elküldték pihenni, hogy vinnyogó wobblereket tegyenek a helyükre, amik laptop speakerekből kibújva metszik le a fejeket. Ez a mix viszont onnan jön, ahol a basszusok nyaralnak. Nyaralnak és kúrnak vidáman, hogy pontos legyek, egy furcsa, belterjes aurát építve szinusz hullámokból maguk köré, ahol mindenben van valami közös, de mégsem. Úgyhogy továbbra sem tudom, minek kell ezt nevezni. 125 bpm-en szeretlek titeket. boci – a mono8 egyetlen női tagja – szerint ez a fajta basszus-zene heresimogató. Ám legyen.

INSPIRATION MIX: chromeshelter (avagy ilyen a könyv biopunk basszusokban)

“Az én világom meg a könyv világa között ezek jelentik a közös halmazt. Majdnem mindegyik trekk mély – előremutató – biopunkacidfuturebass, és ha helyenként kissé zaklatottnak is hat azért szerintem a végére kijön a koncepció, a történet. Mechalone. Ilyen zenéket ajánlanék azoknak, akik éjszaka halovány monitorfénynél olvassák a Damage Reportot vagy egyáltalán a cuccaidat.”

Szavak helyett ötletekkel szeretek festeni, azok meg jó esetben több érzékszervre hatnak, pislogsz kettőt, aztán már soha többé nem tudsz szinesztézia nélkül beszélni (és ez még a jobbik állapotok közé tartozik). Elküldtem egy Marinetti Futurista kiáltványából gyártott stílusgyakorlatot válogatott zenetudoroknak, hogy fordítsák le a könyv mondanivalóját és hangulatát levegőre, rezgésre és ütemre.

Az első mix a pécsi Chromesheltertől (mono8, Space Inhalerz) futott be, ő is mesél róla, én meg csak annyit tennék hozzá, hogy pipa, tényleg ilyen a könyv, valamint a dubstep-közeli zsánerekkel való ismerkedést innen kezdjétek, ne a Skrillex felől. (Anno Chromeshelter meg Deadhead pécsi tévétornyos bulija miatt szoktam rá a Gravious – Ital-Tek – Milanese hármasra, örök hála nekik!)

A könyvről


A DAMAGE REPORT a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk.

Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

A DAMAGE REPORT 2012 áprilisában jelent meg a MangaFan Kiadó gondozásában.

A szerzőről


Bari Máriusz (Damage) újságíró, blogger, kulturális interrupt, koffeint alakít át bármivé, azt meg még több koffeinné. Volt már forgatókönyvíró, sajtótájékoztatókról menekülő, tudományos rovatba szorult újságíró, alapított közösségi oldalt alternatív fiataloknak, majd gyártott magazint azoknak, akiknek az alternatív már nem volt elég, fertőzött főiskolai agyakat közösségi médiával, korábban rádiós, szövegíró, partiszervező és DJ.

Saját bevallása szerint: Kiolthatatlan szerelem a furcsaságok, ázsiai konyha, popkultúra, energiaitalok, kávé, pupillapornó és Japán iránt. Bármi jöhet, ha mérhető a Scoville-skálán. Vagy van frekvenciája.